SNOW CAKE
Hósüti
(2006)
Ez egy előzetes filmlap, amelyen megpróbálom összegyűjteni a legfontosabb Snow Cake hírek, interjúk, képek, videók címeit és néhány interjúfordítást is közlök. A film magyar kiadása már megjelent dvd-n!
A FILM
A havas, kanadai kisvárosban játszódó Snow Cake Alex, egy visszafogott és traumákat hordozó férfi (Alan Rickman) történetét meséli el, aki az autista Lindához (Sigourney Weaver) fűződő - nem mindennapi és nem is problémamentes - barátsága, valamint a vonzó Maggie-vel (Carrie-Ann Moss) való kapcsolata hatására szembesül magába zárt problémáival. A különleges hangulatú, szépen fényképezett és remek zenéket tartalmazó film minden pátosz nélkül, helyenként rendkívül humoros és nagyon emberi hangon beszél különböző kapcsolataink fény- és árnyoldalairól, erősségeiről és hiányosságairól.
A film az ez évi 56. Berlini Filmfesztivál nyitófilmje volt és bekerült az Arany Medve-díjért folyó versenyfilmek közé is.
A film hivatalos lapja filmelőzetessel, képekkel, angol nyelvű tartalomleírással és az alkotók feljegyzéseivel
A My Movies lapja filmelőzetessel és négy klippel a filmből
Az origo.hu cikke a film bemutatásáról a Berlini Filmfesztiválon
KÉPEK
A fenti címeken található képeken kívül további fotók: az allocine.co.uk oldalán ITT
ALANRŐL SZÓLÓ CIKKEK és INTERJÚK
Cikk a forgatásról: When stars fall on Wawa. Az Alanre vonatkozó részek az alábbiakban olvashatók.
Két hete minden nap tömegek jelennek meg, hogy meglessék a forgatást. Vannak, akik csak a másik utcából jönnek, mások fél órát autóznak ezért. Iskolából lógó gyerekek és anyukák érkeznek babakocsival. És egy újságíró is, aki szeretne interjút készíteni a sztárokkal és arra is kíváncsi, milyen is az, amikor egy stáb megszáll egy ilyen kisvárost. Így jutok oda, hogy együtt sült krumplizom Alan Rickmannel a Wawa Motor Inn nevű étteremben, "Észak legnagyobb kandallója" mellett.
Alan Rickman lefelé görbülő szájával és különleges, borostyánbarnás-zöld szemével rendkívül intelligens, mély tartalmakkal bíró színész benyomását kelti. Ő játszotta a bohókás szellemet a Szívből igazán c. filmben, de az epés seriffet is, amivel többszörösen lekörözte Kevin Costnert a Robin Hoodban. Most éppen My Name is Rachel Corrie címmel egy ellentmondásos, egy izraeli bulldózer által megölt aktivistáról szóló darabot rendez, amivel alaposan izgalomban tartja a West End-et.
Hihetetlen, hogy Wawaban találom őt. Ahogy Rickman rámutat persze az sem természetes, hogy valós helyszínen forgatnak. "Egy stáb idejön és kisajátíja a helyet" - mondja Rickman mielőtt beleharap egy rakoncárlan BLT* szendvicsbe. "Van amikor felmerül a kérdés 'Esetleg arrébb vihetnénk azt a fát?' És néha lehetséges. Mintha a miénk lenne. Egy valóságos utcán forgatunk és máris olyan érzésünk van, mintha díszlet lenne. Mindig emlékeztetni kell magunkat arra, hogy azok, akiket a házakból látunk kijönni nem statiszták, hanem valóságos személyek. Megszálljuk az életüket, miközben úgy teszünk, mintha valós személyek lennénk. Ők pedig néznek minket, miközben őket játszuk."
A Snow Cake sztárjai közül Rickman volt a legkönnyebben megközelíthető. A Hawk Junctionnál, a Wawa mellett lévő, 300 embert számláló falucska JDD's Éttermében felvett jelenetek között Rickman autogramosztással és piték kóstolgatásával tölti az idejét. Annyira megszerette a rebarbara- és az áfonyapitét, hogy naponta 5 tepsi pitét kezdett rendelni a stáb részére és rá akarta venni a cukrászt, hogy nyisson boltot Londonban. Ugyanúgy lelkendezve beszél erről a "hihetetlen, vajas sütinek (butter tart) nevezett dologról, ami olyan jó, hogy nem is akarom tudni, mi van benne." Rickmant az sem zavarja, hogy nincs hó. "A rendező olyan sok havat akart, amennyi a Fargo-ban volt. De ez a film egy ember felengedéséről szól. Ha csak egy kis latyak van, az élesebb hátteret nyújt a történethez."
* BLT (bacon-lettuce-tomato): szalonnaszeletet, fejes salátát és paradicsomszeleteket tartalmazó szendvics.
A rendező, Marc Evans naplójegyzetei Alan és Sigourney Weaver felkéréséről
"...Inkább reménykedve, mintsem igazán bármire számítva dolgoztam azon, hogy beindítsam a következő filmem dolgait. Meg kell, hogy mondjam, hogy ez nem éppen egy emelkedett dolog, sokszor olyan, mintha szirupban gázolva próbálnál előrejutni, miközben valaki állandóan arrébb viszi a kapufát! A napok hetekbe torkollnak, a hetek pedig csak múlnak anélkül, hogy a szirup észrevehetően apadna... de aztán, csak úgy történik valami, amitől elhiszed, hogy ami eddig valószínűtlennek tűnt, valójában mgvalósítható. És éppen ilyesmi történt ezen a héten.
"ALAN RICKMAN ELVÁLLALTA A FŐSZEREPET" Ami azt jelenti, hogy éppen New Yorkból írok, ahol egy csodálatos, Snow Cake című forgatókönyvről folytatok tárgyalásokat. Nagyon remélem, hogy ez lesz a következő filmem, amin ősztől a Revolution Films- szel dolgozom majd. A Snow Cake (Hósüti) jeleneteihez - ahogy a címe is sugallja - hóra lesz szükségünk, ami valószínűleg azt jelenti, hogy Kanadában forgatjuk majd, annak ellenére, hogy ez valójában egy brit projekt, a forgatókönyvet is a brit Angela Pell írta, akinek ez az első munkája. Nagyon régen olvastam ennyire jó írást. Annyira remek, hogy Alan Rickman már el is vállalta a férfi főszerepet, egy Alan* nevű karaktert, amelyet rá gondolva írtak. Rajta keresztül juttattuk el a forgatókönyvet Sigourney Weaverhez (akivel Alan a Galaxy Quest forgatásán találkozott), és Sigourney kedvezően reagált. Sőt, mondhatni nagyon kedvezően.
Önmagában az, hogy idáig eljutottunk még nem jelent semmit, mert az amerikai színészek általában bele sem néznek a forgatókönyvbe, ha nem mellékeljük hozzá a pénzügyi ajánlatot is. Az ügynökeik még tovább nehezítik a helyzetet, mivel erődítményként biztosítva megközelíthetetlenségüket, féltékenyen őrzik őket mindenféle közvetlen kapcsolatfelvételtől. A független brit producerek számára (a legtöbbnek legalábbis) nyilvánvaló, hogy az álmok vára rohammal bevehetetlen. Így a lopakodva közelítés marad az egyetlen lehetőség. Ez a new yorki út is egy ilyen lopódzó hadművelet, aminek az a fő célja, hogy személyesen találkozzam és beszéljek a forgatókönyvről Sigourney Weaverrel. Az ügynökkel való hosszas huzavona után ilyen találkozó csak akkor jöhet létre, ha az általa képviselt színésznek tetszik a forgatókönyv. Megnyugtattak bennünket, hogy Sigourney-t egyértelműen érdekli Linda szerepe. De az "érdeklődés" valami olyasmi, aminek a mértékét elég nehéz felmérni az Atlanti-óceán túlsó partjáról és már nyakunkon van az augusztus. Ezért nagy megkönnyebbüléssel és izgalommal nyugtázom, hogy július 30-án összejöhetek Sigourney-val egy informális találkozóra, hogy szemtől-szemben vitassuk meg a projektet. Bár nagyon szűkre szabott az időnk, de legalább valami beindult.
Szenvedek az időeltolódástól, ahogy a párás New Yorkba érkezem. Különösen, mivel a Holiday Innben lakom, Midtown-ban, a "Pokol konyhája" becenevet viselő hely közepén. A nyár közepén ez a hely valóban olyan, mint a neve: pokoli a zaj és a hőség. (Nehéz a film havas tájaira gondolni.)
MS WEAVER ÉPP OLYAN ELBŰVÖLŐ, MINT VÁRTAM (...) Ideges vagyok, annak ellenére, hogy gyanítom, hogy Sigourney Weaver egy teljesen normális emberi lény, de mégis, ő Sigourney Weaver, nem egyszerűen egy színész, a generációm számára bálvány is egyben. (...) Mire az Upper East Side-ra érek már izzadok, alig kapok levegőt és még idegesebb vagyok. De a királynői Ms Weaver - természetesen! - épp olyan elbűvölő és könnyed, mint ahogy reméltem és az "audencia" ennek megfelelően két felnőtt egy forgatókönyről folytatott teljesen normális beszélgetésébe megy át. Az, hogy épp annyira lelkesedik a forgatókönyvért, mint én, csak még könnyebbé teszi a beszélgetést. Mire az ebéd végére érünk, senki mást nem tudok elképzelni a főszerepben, csak őt. Mikor kiérek az utcára, a fejem zsong az izgalomtól és bizakodástól. Rögtön felhívom a producereket, Gina Cartert és Andrew Eatont a Revolution-nál. Sigourney érdeklődése óriási lökést adott a projektnek és máris könnyebbnek ígérkeznek a tárgyalások a filmet finanszírozó reménybeli partnerekkel, hiszen magabiztosan beszélhetek a főszereplők személyéről. Így készülnek a filmek. Csak ki kell tartani és lopakodni kell. De észre kell tudni venni a kínálkozó lehetőségeket is. És ebben az esetben Alan Rickman nagyköveti szerepe is kulcsfontosságú volt.
* A szövegben valóban Alan név szerepel. Arról nem szól a fáma, hogy ez csak "sajtóhiba", vagy az előkészítés ezen pontján esetleg még valóban Alannek hívták-e a később Alex-ként megismert karaktert.
További történetek...
Sajnos a korabeli cikk már lekerült a Sault Star c. kanadai lap oldaláról, de Alan egy interjúban elmesélte, hogy miután elkezdődött az olvadás, a Wawa-ban élők kedvesen gyűjtötték a garázsaikban és sufnijaikban a havat, hogy legalább valamennyi maradjon a forgatáshoz. (Azt persze mondani sem kell, hogy miután a forgatás befejeződött, meglepetésszerűen újra havazni kezdett.) De Alan mindennek ellenére dícsérte az időjárást, mondván, hogy így nem kellett annyira fagyoskodva forgatniuk.
Az interneten olvasható volt egy cikk arról is, hogy a stáb hogyan bérelte ki egy családtól a házat, amelyben a film nagy része játszódik. Időnként az ott élők is megjelentek a háznál és nagyon kedvesnek (a stábból a legkedvesebbnek) találták Alant, aki többször is beszélt velük. A család kislány tagja izgatottan mesélte, hogy amikor először találkozott vele, Alan mosolyogva mondta, hogy tudja ki ő, mert emlékszik a képére, amit a hűtőn látott. :-)
A Berlini Filmfesztivál sajtótájékoztatójának Alanre vonatkozó részeinek szövege ITT olvasható (magyar)
A sajtótájákoztató teljes, angol nyelvű szövege elérhető ITT
A ZDF interjújának magyar szövege ITT
Kritika és videóinterjú Alannel és Marc Evans-szal New York-ból : a CBS News lapján (a videót egy rövid reklám előzi meg)
A kép CatsPlay tulajdona: http://catsplay.livejournal.com/
A magyar szöveg nagyjából a következő:
Alan: (...) A Snow Cake-ről könnyű beszélni. Nagyon igaz törénet. Én egy teljesen reaktív embert játszom a filmben. Semmi nem létezik számára, amíg valaki más nem mond, vagy nem tesz valamit, amire reagálhat. Enélkül semmit nem tehetek...egyébként csak üldögélek a konyhában és felteszem a teavizet. Ha hagynak. (nevetés, mert Alexet nem nagyon hagyják. :D)
Gina Carter: (...) Roz egy magasan funkcionáló, brit autista hölgy. Sigourney nem közvetlenül róla mintázta a karaktert, de feltételezem, hogy sok mindent fel tudott használni a vele töltött idő alatt szerzett tapasztalataiból.
Alan: Emlékszem egy dologra, amit Roz mondott Sigourneynak, miközben...mielőtt elkezdtük volna a forgatást. Azt mondta, hogy "Ne felejtsd el megmutatni a dolog nehézségeit sem...ez nemcsak ilyen aranyos dolgokkal jár együtt, mint játék a hópelyhekkel stb."
Riporter: Nos, ejtsünk szót arról is, hogyan jelenik meg a hó, mint metafora a filmben, ami annyira fontos Sigourney Weaver karakterének.
Marc Evans: Azt hiszem, egyszerűen csak azért került bele a filmbe a hó, mert a forgatókönyvírónak, Angel Pellnek és férjének, Henry-nek - aki a film egyik producere is - van egy autista fia és azt hiszem, Angela megfigyelte, mennyire sok öröme telik Johnnynak abban, hogy eszi a havat, ami játékos szórakozásnak tűnik...És aztán elképzelt hozzá egy helyszínt, egy havas, varázslatos helyet...Az igazat megvallva, eredetileg nem Kanadára írta a helyszínt, egyszerűen csak egy havas városra gondolt...De aztán a forgatás során is egy csomó dolog előjött, például Sigourney kutatásai kapcsán került bele a filmbe minden, ami a hópelyhekkel kapcsolatos, a hópelyhes bögrék és tányérok is...És nekem úgy tűnik, hogy Alex is kicsit olyan, mint az olvadó hó: jön és eltűnik...
Alan: Mint azok a tükröződések a falon.
Marc Evans: Igen, ez a te jelenetedben van, amikor kint vagytok a városban...és te voltál az, aki észrevette ... Látta a tükröződéseket a falon? - kérdezi a műsorvezetőt és Alanre mutat, hogy ő mesélje tovább....
ezt az ikont a tükröződésekről szintén CatsPlay készítette :-)
Alan: Egy fal mellett mentünk
el, amelyen három nagyon különleges tükröződés látszódott...és persze ezt vagy
észreveszi valaki, vagy nem... véletlen volt...a nap megvilágított egy ablakot,
a sugarak visszaverődtek és rávetültek egy a szürke falra, amikor elmentünk
mellette...Olyan volt, mintha a természet...vagy a véletlen úgy döntött volna,
hogy belekerül a filmbe.
Beszélgetés Alannel és Marc Evans-szal a filmről Edinburgh-ből ITT (magyar)
Beszélgetés Alannel, Gina Carterrel és Marc Evans-szal az Everyman moziban: ITT (magyar)
TOVÁBBI INTERJÚK
Videóinterjú Marc Evans-szal a Snow Cake-ről: ITT
A Scotsman interjúja Sigourney Weaverrel Edinburgh-ből: ITT (angol)
A Toronto Sun interjúja: ITT (angol)
És újabb interjú a NowToronto lapjáról ITT (angol)
Beszélgetés Angela Pell-lel: ITT (angol)
KRITIKÁK
A HERALD kritikája
(angol) 
A Shadows on the Wall kritikája
(angol)
A BBC kritikája
(angol)
A TimeOut kritikája
Mirror kritikája
(angol)
Closeup kritikája
(angol)
A Totalfilm kritikája
(angol)
A FutureMovies kritikája
(angol)
A The Jam kritikája
(angol)
A ViewLondon kritikája
(angol)
This is London kritikája
(angol) 
The Sydney Morning Herald kritikája
(angol)
ÚJ!
A Europeanfilms.net kritikája
(angol)
A Variety kritikája
(angol)
A Guardian
kritikája
(angol) 
EXTRÁK:
A Wawa News híradása a film bemutatójáról a forgatás helyszínéül szolgáló kisvárosban: ITT (angol) :-))
Robert Cushman (National Post, Canada) kedves cikke Alanről (angol) :-)
CatsPlay és Apythia rendkívül részletes, jelenetenkénti filmleírást készített a filmről, ami megtalálható CatsPlay blogján http://catsplay.livejournal.com/, a "reviews" szekcióban (angol)
Poszterek:
Létrehozva: 2006. 10. 15.