Ötvenhatodik Berlini Filmfesztivál

Snow Cake sajtótájékoztató

(2006. február 9.)

Alan Rickman megszólalásai, illetve a rá vonatkozó részek magyar szövege

Credit to: Catsplay/www.rickman247.com és www.berlinale.com

A résztvevők bemutatása. A sajtótájékoztatót levezető hölgy - míg a többieket egyszerűen konferálja fel - Alant "a fantasztikus Alan Rickman"- ként jelenti be.

Egy velszi újságíró Sigourney Weavernek tesz fel egy kérdést. Sigourney azt mondja, hogy szeretne velsziül válaszolni, bárcsak tudna. Alan azt javasolja, hogy mondja azt "Diolch yn fawr." "Az mit jelent?" - kérdezi Sigourney. "Sokáig éljen Wales?" "Azt jelenti, köszönöm." - mondja Alan. "Ó" - nevet Sigourney és válaszol valamit immár Alan segítsége nélkül. :-)

Egy újságíró arról kérdezi Sigourneyt, hogy hogyan készült Linda szerepére és hogy egyáltalán hogyan talált rá.

Sigourney megragadja Alan vállát. "Rajta keresztül találtam rá." - mutat Alanre. "De azt nem tudom, hogy te hogy találtál rá". - fordul hozzá.

Alan "A producereken, Gina-n, Andrew-n és Marc-on keresztül. Találkoztam velük és aztán Angela elmondta, hogy rám gondolt, amikor ezt a szerepet írta. [Szünetet tart, felhúzza a szemöldökét és olyan képet vág, mintha Angelánál valami nem stimmelne :-))] Szóval - nevet - nem volt nehéz. Csak elolvastam a forgatókönyvet és rögtön igent mondtam. A nehézségek csak ezután kezdődtek." (Nevet.)

Egy újságírónő azt kérdezi, hogy Alan hogy viszonyult a szerephez, ami végül is egy szomorú ember története.

Alan."Szerintem nem annyira szomorú. A történet végére megtalálja magát, felszabadul. Ez egy visszajelzésekre alapuló szerep, és ezért nagyon fontos volt Emily és Sigourney remek játéka. Sigourney dolgozott a legtöbbet és a vele való munka óriási ajándék volt nekem, mert annyira igazi és hiteles volt. Tehát mindig volt valamilyen alkalmazkodási pont, mindig valami hihetetlenül pontos játékra kellett reagálnom. Azt hiszem, hogy soha egyetlen szerep megformálása sem volt ilyen könnyű nekem. (Nevet) A színjátszást valóban nehéz dolognak tartom. És Emily bizonyos értelemben a történet szíve mind a kettőnk számára, hiszen Alex megpróbálja feldolgozni a hirtelen veszteséget, miközben azt is megpróbálja megérteni, hogy mit jelent ez a veszteség ennek a nőnek, akivel kapcsolatba került. Ez az egész teljesen új volt nekem és nagyon nagy élményt jelentett."

Egy újságíró azt kérdezi, hogy érinti Alant az, hogy most Sigourney lopta el tőle a filmet, pedig ahhoz van hozzászokva, hogy ő játsza le a többiket a vászonról.

Alan. [Vár és nevet] "Szeretném azt hinni, hogy a színjátszás nem verseny. Szeretném azt hinni, hogy ugyanazért dolgozunk mindannyian. Szóval nem nagyon értem a kérdését. (nevet) Alapjában véve egyáltalán nem értem a kérdését." (vigyorgás)

Az előbbi velszi újságíró arról kérdezi Alant, hogy mire utal pontosan, amikor azt mondja, hogy a színjátszást nehéz dolognak tartja, miközben megemlíti, hogy egyszer Harrison Ford azt mondta, hogy játszani igazán könnyű, csak meg kell tanulni a szöveget és be kell állni a kamera elé. Megkérdezi, hogy értékes és érdekes kihívásnak tartja-e a színjátszást. Tudna erről mondani valamit?

Alan. "Nem, de ha itt a teremben van valaki, aki tudna nekem segíteni, hálás lennék."(nevet)

Sigourney. "Én csakis elismeréssel beszélhetek Alanről. Azt hiszem, hogy az egyik dolog, amit átbeszéltünk az volt, hogy meg kell dolgoznia ezzel a karakterrel, Lindával. Valakivel, aki soha nem néz rá, soha nem néz a szemébe, és itt mindenki előtt és kettesben is köszönetet kell mondanom neki azért, hogy olyan nagylelkű volt velem, mert ő tényleg lehetővé tette, hogy Lindává váljak. Egy színészt sem ismerek, aki hasonló nagylelkűséggel engedte volna, hogy pontosan játszak. Soha nem jött olyasmivel, hogy "nekem az lenne jó, ha..." , hanem tökéletesen tiszteletben tartotta a munkámat és mindig számíthattam rá. Végig megpróbáltunk ott lenni egymásnak mindketten és ez sokszor elég nehéz volt, mert a jelenetek bonyolultak, szerteágazóak. Valóban óriási közös élmény volt mindannyiunknak ilyen bizalomban dolgozni. Olyan volt, mintha trapézon dolgozó artisták lettünk volna: amikor a levegőben voltam, ő elkapott és ezért nagyon hálás vagyok."

Alan. "Nagy ajándék volt ez a munka, és hogy válaszoljak is a kérdésére, szóval azt hiszem, hogy ahogy telik az idő rájövünk, hogy a lényeg az, hogy valamilyen őszinte kapcsolatot alakítsunk ki a munkánk és a között, akik mi magunk vagyunk és hogy megpróbáljuk megérteni a véletlen eseményt, ami miatt elindul valaki a színészi pályán, ami egy ponton aztán tudatos döntéssé válik és ez nagyon alázatossá tesz ... és öszeáll a kép. És tényleg, azon kapom magam, hogy sorbarendezem a ceruzákat az asztalon. (nevet) És rájövünk, hogy az autizmus mindenkit érint így, vagy úgy. És ezt az emberi tevékenységek mindegyikére vonatkoztathatjuk és ez nagyon alázatossá tesz egy bizonyos értelemben. Tudtuk, hogy valóban bele kell adni a filmbe önmagunkat nem csak a technikai tudást. Nem tudom...talán Emily hozzá tud tenni ehhez valamit, hiszen más szempontból látja... egy jóval fiatalabb generáció képviselőjeként."

Emily. "Semmit nem tennék hozzá." (nevet)

Alan. "Látják, ő nem akar hozzáfűzni semmit, én meg túl sokat beszélek." (nevet)

Egy újságíró megkérdezi, hogy látták-e már a várost és van-e valami, amit meg szeretnének nézni.

Sigourney. "Csak most érkeztem. Igen, szeretném megnézni a várost."

Alan. "Csak ma reggel érkeztünk. Remélem, lesz időnk. Berlin nagyon gyorsan változik. Vannak helyek, amelyek nem fogadtak látogatókat, amikor legutóbb itt jártam. Alig várom, hogy szétnézhessek, remélem, nem nyúlik hosszúra ez a program. És akkor nekiindulhatunk a városnak. Csak mint turisták." (nevet)