Snow Cake jótékonysági filmvetítés és beszélgetés Alan Rickman, Marc Evans és Gina Carter részvételével az Everyman Cinema Clubban, Londonban - 2006. szeptember 5-én

Az észak-londoni Hampstead kerületben működő Everyman Cinema Club-ban 2006. szeptember 5-én jótékonysági filmvetítés keretében bemutatták a Snow Cake c. filmet. A bevételt a közeli St. Stephen's templom felújítására fordítják.

A film 112 perc hosszú és Alan gyakorlatilag minden jelenetben szerepel. Remek zenék, remek alakítások egy megragadó emberi történetben sok humorral és megrázó részekkel.

A film vetítése előtt a St. Stephen's adománygyűjtő kampányának vezetője, Michael Taylor köszönte meg a részvételt, majd a film rendezője, Marc Evans, valamint producere Gina Carter ment fel a színpadra. Alan eközben hátrahúzódva, nagyon komoly, sasszerű arckifejezéssel várta, hogy őt is a színpadra szólítsák. Marc Evans hívására - aki elismerően nyilatkozott róla - könnyed, de elegáns lépésekkel ment fel a színpadra, (miközben a jobb profilját csodáltuk), hogy köszönthessük. Integetett, mosolygott, mi tapsoltunk és ujjongtunk (sajnos nem nagyon, csak olyan visszafogott angolosan) és már jött is vissza, hogy a mozi hátsó részén lévő kijáraton elhagyja a termet.

A film után székeket és a két kisasztalt hoztak a poharaknak és az ásványvíznek. Alan jobbról a második széken ült a kérdező mellett, mellette Marc Evans, a szélén Gina Carter ült. Mindannyiuknak külön mikrofonjuk volt. Ahogy felértek a színpadra, Alan nem nagyon húzta az időt, elfoglalta a székét és szokás szerint nyomban nyitotta is az ásványvizét. :-)

A következőkben megpróbálom felidézni az elhangzott kérdések és a válaszok lényegét. Sajnos nem tudtam mindenre figyelni, így elég kivonatos és pontatlan a beszámoló. Ha eszembe jut még valami, vagy a neten megjennek a többiek beszámolói is, kiegészítem a sajátomat is. Remélem, hogy nem értettem semmit nagyon félre.:-)

1. Milyen érzés volt úgy játszani, hogy Sigourney Weaver soha nem nézett a szemébe? - Alan: Megkönnyítette a munkát. És ez egyébként valóságos dolog, hiszen az autista embereknek nagyon nehéz kapcsolatot teremteniük.

2. Kérdés Marc Evanshoz arról, hogy milyen volt a forgatás. - Sajnos egy szóra sem emlékszem a válaszból, mivel Alant néztem és egyszerre nem tudtam kétfelé figyelni. :-) Csak arról tudok beszámolni, hogy Alan Marc válasza alatt ivott, aztán hunyorgott, dörzsölte a szemét (ezek a színpadi fények nem az igaziak sajnos), majd nézegette az embereket felemelt fejjel, ahogy szokta. Megint megfigyelhető volt néha, ahogy hosszú másodpercekre elidőzött a tekintete és aztán mintha álomból ébredt volna, fordult hirtelen másfelé. :-)

3. Kérdés arról, hogy milyen volt olvadásban forgatni a filmet, amelyben a hónak nagy szerepe van. - Gina Carter elmondja, hogy kergették a helyszíneket, hogy havat találjanak. Nem igazán volt szerencséjük vele, kiszámíthatatlan volt az idő, nevetségeen sokat problémáztak a hó miatt. De büszke vagyok a filmre - mondja, mert tudom, min mentünk keresztül, amíg elkészült. Amikor nézem, lehetetlen nem arra gondolni, hogy ezt, vagy azt a jelenetet ezen és ezen a napon forgattuk és milyen nehéz volt. De ugyanakkor büszke is vagyok rá, mert sikerült úgy megvalósítani, ahogy akartam.

Marc Evans megemlíti, hogy hálás Alannek, mert egy ponton, amikor már tényleg kezdett kétségbeesni, épp Alan döbbentette rá, hogy túl sokat foglakozik a hóval, pedig a film emberekről szól, nem a hóról.

4. Hogy ment a szereplők kiválasztása? Marc Evans elmondja, hogy Alex szerepére mindig is Alan Rickmant szerették volna felkérni, mivel Angela Pell kifejezetten az ő képével a fejében írta a szerepet. Linda szerepére aztán Alan ajánlotta Sigourney Weavert.

Alan: Igen, már dolgoztunk együtt Sigourneyval. Kegyetlenül független személyiség. (nevet) Persze jó értelemben. Minden megvan benne a szerephez. És nem hiú, ami Linda ruháit elnézve nem egy utolsó szempont. (nevet) Persze a saját ruhatáramat is említhetném. (nevet)

5. Itt volt egy kérdés, amit nem tudtam feljegyezni, talán az improvizálásról szólt. Alan elmondja, hogy néha improvizáltak. Olyan is volt, amikor szóltak a másiknak, hogy "Várj csak, az előbb abban állapodtunk meg, hogy ezt és ezt így csináljuk..." és mégsem úgy ment. (nevet)

6. Miért fogadta el a szerepet? Alan: Mert ez a történet csodálatos és igaz. Angela Pellnek, aki a forgatókönyvet írta, van egy autista fia, így ismeri a problémát. Angela nem konkrétan az ő történetét írta meg, attól elrugaszkodva, valami más formában tárta elénk. Egyszerűen remek ez az írás. "It's just wonderful writing."

A nézők kérdései:

7. Marc Evanshoz az autós ütközéses jelenetről, főleg arról, hogy sok kocsit törtek-e össze. - Remélem, hogy valaki majd közli, mi hangzott el itt, mert azt hiszem, megint egy kicsit elkalandoztam. :-)

8. Marc Evanshoz a film zenéjéről. Marc Ewans bevallja, hogy welszi zenét is belecsempésztek a filmbe, de a zenék egy részéért Angela Pell a "felelős", hiszen pl. a Stereophonics egy száma (amire Alex énekel), eleve belekerült a forgatókönyvbe. Említi, hogy egy kanadai banda, a Broken Social Scene is szerzett zenét a filmhez, akiket azután kértek fel, hogy Marc kérésére Emily Hampshire (aki a filmben Vivienne-t játsza) összeállított egy CD-t kanadai együttesek számaiból és Evansnak megtetszett a daluk.

9. Hogy készült a szerepre Sigourney Weaver? Gina Carter válaszol: Több autistával beszélt és beköltözött egy autista nőhöz néhány napra, így közvetlenül érzékelhette, milyen az élet egy autista mellett. Nagyon önállóan készült.

10. Miből készült a filmben szereplő hósüti? Mindenki zavartan néz le a színpadról a kérdezőre. :-D Hóból - válaszolják. Csak mert olyan jól nézett ki stb. - válaszolja a kérdező. Itt Marc Evans magyarázott valamit a hóról, de sajnos megint elveszettem a fonalat. :-)

11. Milyen volt a filmben szereplő kutya? Hollywoodi, drága kutya volt? (nevetések) Azt hiszem, Marc Evans válaszolt.Elmondta-e, hogy a kutyával minden rendben volt, valójában Charlienak hívják és ebből ki is derül, hogy filmbeli nevét Marilyn Mansonról és nem Monroe-ról kapta.

12. Mennyiben más az elkészült film, mint ahogy a forgatókönyv alapján, az első olvasás után eredetileg elképzelték a történetet? Alan: Én a magam részéről igyekszem elkerülni, hogy bármit megnézzek, amiben benne vagyok, ha lehetséges. (nevet) A megvalósítás nagyban függ attól, hogy milyen a rendező. Alan az utolsó közös jelenetét említi Sigourney-val, ami hihetetlenül érzelmes, ("incredibly emotional") így jól kellett megcsinálni. Ugyanúgy kell dolgozni a jeleneteken, mint minden más munkával. Fontos, hogy a rendező olyan ember legyen, aki tényleg megérzi, ha valamin változtatni kell, jól kezeli a színészek reakcióit. Nagyon fontos a szakmai tudás, emellett Marcnak remek adottsága van arra, hogy odafigyeljen a színészekre. Szóval igazából rajta áll vagy bukik minden. Tőle függ, hogy milyen kameraállásból vesznek fel egy jelenetet, és aztán hogy vágják meg. De mindannyian támogattuk egymást - mondja Alan. Olyan kis csendes, biztató hátbaveregetéssel. (mosolyog)

13. Kérdés Alanhez arról, hogy élvezte-e az ugrálást a trambulinon? (vigyorgás) Alan: Mindig túl magasra ugrottam. (nevet) Lehet, hogy ez metaforaként is értelmezhető az életemre... (mosolyog) Szóval végig figyelnem kellett, hogy ne ugorjak túl magasra, mert akkor Sigourney ... (és mutatja, hogy kirepült volna a trambulinról - nagy vigyorgás.) Ahogy elkezdtünk ugrálni, Sigourney máris nevetett. A trambulinon a valódi Sigourneyt látják, nem csak játszotta hogy nevet, tényleg nagyon nevetett. (mosolyog)

14. A filmnek remek a forgatókönyve, de tekintettel a témájára, felvetül a kérdés, hogy mennyi pénz állt rendelkezésre a megvalósításhoz. Ez egy igazi, producernek való kérdés - mondja Gina. Összesen 3 millió Ł-ból forgattuk, 27 nap alatt. A film forgalmazása azért ütközhet nehézségekbe, mert (bocs, Alan - fordul Alanhez), a film lényegében öreg emberekről szól, nem egy szexi film stb. Nem olyan egyértelmű, hogy a filmforgalmazók megveszik. Alan: Azt hiszem, a közönségnek keményen meg kell harcolnia az ilyen filmekért. Foggal-körömmel harcolni kell, ha olyan filmeket akarsz látni, amiben van valami ellentmondásosság, vagy valami kiszámíthatatlanság.

15. Nem is egy kérdést tennék fel, inkább egy kijelentéssel szeretnék hozzászólni a beszélgetéshez - mondja egy férfi hátulról. Azt hiszem, mindenkinek, aki részt vett a film elkészítésében nagyon büszkének kell lennie. (Taps és ujjongás a nézőtérről) Ez a film egyszerűen csodálatos. ("absolutely beautiful and wonderful") És nem is elsősorban egy autista nőről szól, hanem mindannyiunkról, elsősorban arról, hogy képesek vagyunk-e kapcsolatot teremteni és ha nem, akkor meg kellene tanulnunk azt. Az elismerő szavakra az alkotók zavartan reagálnak, Alan örül, hogy a hozzászólónak ez csapódott le a filmről.

16. Milyen volt Carrie-Ann Moss-szal dolgozni? Alan: Az volt a legboldogabb nap, amikor megérkezett és azt mondta, hogy nem szereti sokszor elpróbálni a jeleneteket a felvétel előtt. Egyébként úgy játszotta a szerepét, ahogy akarta. Mivel Alex nem kezdeményező személyiség, tehát nagyrészt arra reagál, ami a partnerei felől jön, részemről nem igényelt sok egyeztetést a játék. Nagy ajándék a sorstól, amikor az ember olyan jó színésznővel játszhat együtt, mint Carrie-Ann aki ráadásul még próbálni sem akar. Ez egy csomó időmegtakarítás. (nevet) Öröm volt együtt dolgozni vele. Persze Isten tudja, hogy a ... elfelejtettem a címét a filmnek, amiben Keanu Reaves-szel játszott együtt - fordult Alan a többiek felé ... (Evans: Matrix)... ó, igen szóval, hogy a Matrix forgatásakor milyen módszerrel dolgozott.

17. Kérdés Marc Evans-hoz arra vonatkozólag, hogy milyen gyakran kap olyan remek forgatókönyveket, mint ez. Marc válaszának lényege, hogy ritkán adódik olyan helyzet, mint itt, amikor rögtön azt mondja, hogy igen, kéri, érdekli a forgatókönyv.

18. Hogy viselték, hogy a forgatás késedelmet szenvedett? Alan: Volt egy nagy előnye annak, hogy nem rögtön kapott zöld jelzést a forgatás, mégpedig az, hogy az alatt a 10 nap alatt, amíg egy torontói szállodában várakoztunk, sorról-sorra átnéztük a forgatókönyvet. Sohasem játszottam olyan filmben, amelyik ennyire elő volt készítve a forgatásra.

19. A beszélgetésvezető kérdése a közönséghez, hogy van-e még kérdés. :-) Úgy tűnik, nincs és Alan is bejelenti, hogy ideje lefeküdni. :-) Taps, búcsúzkodás. Picit Alan is tapsol a közönség felé.